miercuri, 21 mai 2008

Adevărată perlă ! :-)

Vă pup dragii mei! :-)

Ştiu că dă mult n-am scris nici un rînd. Sînt ocupat oleacă! :-)
Şi acum numa-i pentru aceea bat keyboardul pentrucă am aflat o adevărată perlă,
o dovadă că AŢRU cum ne reprezintă pe noi românii din Ungaria, cum încearcă ca din toate punctele de vedere să apăre identitatea şi supravieţuirea a românilor din Ungaria. :-)
Noa, ei or supraveţuii, biztos n-or murii dă foame! :-)





luni, 12 mai 2008

Cu cîteva zile înainte am primit un e-mail de la "Un suferitor"

E-mail-lul n-a conţinut altceva decît rîndurile de pe mai jos.
N-a fost nici un comentariu lîngă scriere.
Pre cum am citi, presupun că s-a scris în anul 2003, cînd domnul Gulyás era încă primar. :-)

Şi scrisoare aceasta dovedeşte că domnul Gulyas e adevart speţialist, în privire cum trebuie "preluat" un institut român, ca românimea să-şi păstreze identitatea, limba, tradiţiile...etc..etc.

Din păcate, articolul amintit
apărut în Békés Megyei Hírlap 18.07.2003 nu se află în archiva de pe internet a ziarului. :-(
De ami késik nem múlik! (= Ce întîrzîe nu trece)
zîce unguru. :-)


Ce se găteşte î
n ceaun ?

1./ Ultimul recensămînt din Ungaria, a dovedit că numărul populaţiei de naţionalitate română a scăzut în mare măsură.
AŢRU această situaţie gravă a ajutat şi cu aceea că a solicitat subţiarea a adunării generală cu cetăţeni neromăni.

2./ Privind situaţia şcolarizării şi educării minoritară, situaţia e foarte gravă. La Aletea şcoala generală cu limba de predare română în ultimii 3-4 ani - acest bastion a minorităţii noastre - s-a destrimat total. AŢRU nu a rezolvat problema numai de azi pe mîine. Răspunderea autoguvernării română pe ţară şi locală e mare, pentru că nici atîta nu a ajuns, ca să se înscrie copii români în şcoala română. Nu numai cu ajotor material ci şi cu spiritual ar fi trebuit să ajute. Aletenii sînt în încertitudine.

3./ La fel şi chitighăzenii unde s-a desfiinţat o grădinită unde majoritaea copiilor sînt români. Comportarea primarului chitighăzean – Gheorghe Gulyás – care totodată e şi vicepreşedintele a AŢRU-lui, dovedeşte de o mare făţărnicie şi comportament dictatoric. Articolul apărut în Békés Megyei Hírlap /18.07.2003/ e o ruşine a noastră a românilor din Chitighaz şi totodată a românilor din Ungaria, care au ales un primar şi vicepreşedinte fără simţ democratic şi de autocontrol. Domnul vicepreşedinte dacă ar ajuta educarea copiilor români numai cu onorariu primit dela AŢRU – 120.000 Ft – ar fi un mare gest faţă de neamul său chitighăzean.
Acest stil dictatoric din păcate a pătruns şi printre electori, dar nu au avut şi poate nici nu au curajul să lupte contra lui. Noi ne-am vîndut pielea, dar preţul a fost foarte mare. Avem o şcoală în pierdere, am pierdut o grădiniţă, ne pierdem neamul şi în fine ne pierdem noi pe noi însuşi. Acuma ştim şi înţelegem ce au simţit micherechenii mulţi ani de zile. E grozav să nu acutezi să vorbeşti cu celălalt, nu ştii cine te pîndeşte şi cînd vei pierde locul de muncă din cauza unui om care se simte atotputernicul. Micherechenii au avut curajul să se răzbune – după 12 ani – faţă de dictaura locală, sper că şi noi vom avea.

4./ La data de 17.03.2003 preşedintele AŢRU-lui – Traian Cresta – în ziarul Békés Megyei Hírlap a zis că e o greşeală dacă autoguvernerea minoritară locală nu e intrebată înainte de ar decide autoguvernarea locală despre educaţia română. Aşa se vede că la Chitighaz nu e greşeală, sau şi preşedintele e infricosat? Trebuie să se ştie că majoritatea a membrilor autoguvernăii minoritară română din Chitighaz - în frunte cu primarul Gheorghe Gulyás - sînt şi deputaţi în autoguvernarea locală.

În fine aşa se vede că aceste probleme a tuturor romănilor, dar mai ales a aletenilor şi chitighăzenilor poate şi bihorenilor, nu are mare importanţă în activitatea AŢRU-lui.
Cu mult mai important e ce se fierbe în ceaun la diferitele concursuri de gătit.

Un suferitor

Bună dimineaţa!
Şi hai să vezi, noaptea n-a trecut făr' de roade, cineva m-a trimis articolul din Békés Megyei Hírlap.
.
A polgármestert a közvélemény egyáltalán nem érdekli
A titok, amiről mindenki sugdolózik! — Kik félnek és miért a községben? Kétegyháza lázad
.
Kétegyháza egy része. Négyszáz tiltakozó aláírást gyűjtöttek a szülők, amikor kiderült, hogy ősztől bezárnak egy óvodát. Magas szám ez, ha azt vesszük, hogy a nagyközségben mindössze 4300-an élnek. Ezzel az intézkedéssel nagy terhet vett magára a polgármester, illetve a képviselő-testület. A témával — ahogyan az már lenni szokott — borult más is...A kétegyházi községházán kurtán-furcsán zajlanak az események. A polgármester pedig nem akarja tisztázni a róla szóló híreket.
Ő tudja, miért.Három édesanya keresett fel Kétegyházáról, hogy az újság segítségét kérje.— Tessék mondani, meg lehet tenni egy településen, hogy diktatórikus intézkedéssel bezárjanak egy óvodát, ahova 49 gyerek jár? Megtehetik, hogy rosszabb körülmények közé kényszerítsenek félszáz gyereket? Lehet, hogy forráshiányos Kétegyháza, de pont ezzel a pár százezer forinttal akarják helyrebillenteni a hiányt? — a kérdések özöne zúdult felém.— Gondolom, a polgármester nem egy személyben döntött...— Zárt ülést rendelt el, és nyolc—három arányban megszavaztatta az óvoda bezárását.— Mi volt az indok?— Az, hogy spórolni kell. Ha összehív minket és az óvoda alkalmazottait, és elmondja a problémát, akkor esetleg kompromisszumra tudtunk volna jutni. De így semmibe venni minket? Az ő 100 000 forintos költségtérítését bezzeg megszavazták neki.— Ha nincs pénz, hogy három épületben működjön az óvoda, mit csináljanak? Miért probléma, ha együtt lesznek az I-es és a II-es óvoda kicsinyei?— Sokkal rosszabb körülmények közé kerülnek. A két óvoda összevonásával közel százhúsz gyerek zsúfolódik össze, ahol az udvar fele akkora, mint volt azon a helyen, amit bezártak. Tudomásunk szerint a tisztiorvosi szolgálat sem vizsgálta meg az új helyet, hogy alkalmas-e százhúsz gyerek ellátására.— S mindezeket a tényeket nem ismerte a képviselő-testület?— De igen!Nézzük, mit mondanak a képviselők! Öttel sikerül beszélnem. Azt kérik, ne írjam a nevüket. Ha szükség lesz rá, akkor természetesen mindent vállalnak, amit elmondtak. Az anonim képviselőket számokkal jelölöm.— Miért zárják be az óvodát, mi volt az indok?— A spórolás — vágja rá az l-es számú képviselő.— Nem lehetett volna mindjárt a polgármester költségtérítésével kezdeni?— Maga szerint? — kérdez vissza. — Az volt az eredeti terv, hogy megbízunk egy bizottságot, járják körül, hol lehetne meghúzni a nadrágszíjat. De nem így történt. Úgy indult, hogy ez az ad hoc bizottság tételről tételre megvizsgál minden intézményt. Aztán egyszerre ott álltunk és közölték, a II-es óvodát meg kell szüntetni. Zárt ülésen döntöttünk, ezért túl sok mindent nem tudunk elmondani az ott történtekről. Voltak viták, az biztos.— Tudom, hogy ez titok, mert mindenki erről sugdolózik! Ez vicc!— Hát ez az! Tudja, ha már kiment a határozat, akkor már bárki tudhat róla.— Önök mindannyian megkapták a tiltakozó aláírásokat. Nem kellene lépni ebben az ügyben?— Azt hiszem, rendkívüli testületi ülést kellene összehozni — bólint a 3-as számú képviselő —, és most már nyílt ülésen megtárgyalni a témát.— A spórolással kapcsolatban hadd mondjam el — szólal meg a 4-es számú képviselő —, hogy két köztisztviselőt küldtek el, ami semmiféle pluszt nem hozott a konyhára, hiszen az ő fizetésüket fentről kapták. Most ennyivel kevesebbet kap az önkormányzat.— Mondok én cifrábbat is — veszi át a szót ismét az l-es. — A rendőrségen dolgozik titkárnőként egy hölgy, s az ő bérét az önkormányzat fizeti! Kértük a polgármestert, hogy küldje el. Nem került rá sor. Elküldtek viszont egy olyan munkatársat, aki az anyakönyvvezetéssel kapcsolatos dolgokat intézte. Ketten csinálták. Most egy maradt. Ha vele történik valami, nem lesz, aki a hivatalos papírokat megírja.— Már megbocsássanak, ezt is jóváhagyták, Önök akkor kit képviselnek, a falut vagy a polgármestert?— Az ő emberei vannak többségben. Az is köztudott a polgármesterről, hogy abszolút öntörvényű!— Azt tudták-e, hogy a fizetése 20, maximum 30 százalékát lehetett volna költségtérítésként megszavazni...? Ha jók az információim, 20—25 ezer forinttal szavaztak meg többet neki.— Ezt terjesztették elénk... Pedig, amivel többet vesz fel, talán elég lenne az óvoda működtetéséhez.Az 5-ös képviselővel külön találkozom.— Eleinte én is úgy gondoltam, hogy nem szavazom meg az óvoda bezárását — kezdi a beszélgetést. — Voltak is érveim és komoly vitáim a polgármesterrel. De miután a vezető óvónő is azt mondta, jól elférnek a gyerekek, megváltoztattam az elképzelésemet. Azt tanácsoltam, hogy zárjuk be a III-as óvodát, oda csak 18-an járnak. Csakhogy az nagyon kint van a periférián, onnan csak nehezen tudnának bejárni a kicsik.— Miért zárt ülésen tárgyalták az ügyet?— Én szerettem volna, ha nem zárt ülésen tárgyaljuk, de hát így alakult.— Úgy tudom, sok millióért újították fel azt az óvodát, amelyet bezárnak. Mi lesz az épülettel?— Felújították? Nem tudok róla! Szerintem korszerűtlen az az épület. Nem értem miért ez az ellenállás a polgármesterellenesek részről!Sok mindent szerettem volna a jegyzőtől is kérdezni. Öt perc gondolkodás után úgy döntött, nem beszél. Arra kért, értsem meg. Fél! S miután nem ő az egyetlen Kétegyházán, aki fél beszélni, megértettem.Természetesen a kép úgy lenne kerek, ha megszólalna Gulyás György polgármester is. Csakhogy ő cinikusan, lekezelően fogadta ezt a kérésemet. Először azt mondta, nincs miről beszéljünk, mert zárt ülés volt. Aztán arra kértem, találkozzunk a szerkesztőségben. Azt válaszolta, meggondolja. Nem jött. Negyven percet vártam, utána hívtam a mobilján. Ismét a lekezelő hang szólalt meg: ,,Eszem ágában sem volt magával találkozni, mit képzel magáról, maga fog igazságot szolgáltatni?!” Ledöbbentem ettől a stílustól és megjegyeztem, nem véletlenül mondják Kétegyházán, hogy öntörvényű. ,,Mit érdekel engem, hogy mit mondanak!” Ezek után nem volt mit mondanom. Elköszöntem Kétegyháza polgármesterétől...
.
Béla Vali
.
.
Kérdések a polgármesterhez:
Nem kellett volna megkérdezni a kisebbségi önkormányzat véleményét — miután román óvodáról van szó — az intézmény bezárását illetően?
Miért nem hívták össze a falugyűlést vagy a szülőket, az óvoda dolgozóit, mielőtt meghozták a határozatot? Miért félnek öntől Kétegyházán, polgármester úr?
Miért vesz fel több költségtérítési pénzt, mint ami törvényes?
Mi lesz az épülettel, amelyet bezártak?
Miért küldött el két köztisztviselőt, akik nem kerültek pénzébe az önkormányzatnak?
Miért fizeti a rendőrségen dolgozó adminisztrátort az önkormányzat?
Mi volt az a pazarló magatartás, ami miatt nem kapnak önhikis támogatást?
Ha van egyáltalán megtakarítás az óvoda bezárásával, arányban áll-e a 120 gyerek életminőségének romlásával?
.
Ilyen és hasonló kérdéssel készültem. Úgy tűnik, hiába, a polgármestert a közvélemény sem érdekli!